A Belső-Somogyban elhelyezkedő Boronka-mellék erdők borította, vízfolyások szabdalta területe igen változatos növényvilággal rendelkezik. A lápoktól a száraz homoki gyepekig a legkülönbözőbb növénytársulások képviseltetik magukat. A természeti értékek fennmaradásában az is közrejátszott, hogy a második világháborúban a németek háromszoros aknazárat telepítettek a területre, melyet 1956-ig folyamatosan szervezett aknaszedő alakulatok semlegesítettek. Az erdőben ismét éledeznek a hajdani puszták: Cserfekvés, Virágospuszta, Szőkepuszta, Háromház, Kopárpuszta, Kakpuszta. A terület természeti értékeit szakvezetéses túrákon fedezhetjük fel. A kisvasutas kirándulás alkalmával barangolhatunk a valamikori puszták helyén, egykor sokak által lakott tájban, ahol ma erdők zöldellnek, patakok csordogálnak. Felkereshetjük az egykori második világháborús frontvonal maradványait is. A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet területén a Zselici Csillagoségbolt-parkhoz hasonlóan alacsony a fényszennyezés, így itt is remek lehetőség kínálkozik éjszakai csillagnéző túrák megtartására.
- Boronka-Melléki Tájvédelmi Körzet, Marcali
- Főoldal — Nagybajom Város hivatalos honlapja
- Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet - Uniópédia
- 🕗 Nyitva tartás, Hungary, érintkezés. Hungary
Boronka-Melléki Tájvédelmi Körzet, Marcali
Így alakultak ki a Dél-Mezőföld gyakran harminc-ötven méter vastag, mészben gazdag homok- és lösztalajai. Növény- és állatvilág Fájl:M Fürge gyík Fá Mocsári béka A Tájvédelmi Körzet területén a lápoktól a száraz homoki gyepekig a legkülönbözőbb növénytársulások képviselve vannak. Mindez a homoktalajok sajátos vízgazdálkodási viszonyaival magyarázható. A pangóvizes mélyedésekben láprétek, fűz- és égerlápok találhatók. A mozgó vizű területeket ezzel szemben égerligetek, helyenként, tölgy-kőris-szil ligeterdők kísérik. Az üde vízgazdálkodású talajokon gyertyános-tölgyesek húzódnak, ezeket néhol szigetszerű bükkösök tarkítják. A legmagasabb, legszárazabb termőhelyeket cseres-tölgyesek borítják, míg ezek irtásain másodlagosan száraz homoki gyepek – elsősorban legelők – jöttek létre. A Tájvédelmi Körzet legjellemzőbb tájképi elemei a vízfolyások felduzzasztásával létesített halastavak láncolata, amelyeket üde erdők szegélyeznek. Területén eddig közel 50 védett növényfajt mutattak ki. Közülük a legfigyelemreméltóbbak az állóvizek hínárnövényei között a békaliliom és a fehér tündérrózsa.
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából. Fehér tündérrózsa, az egyik fokozottan védett növényfaj a Tájvédelmi Körzet területén Boronka-Melléki Tájvédelmi Körzet területe 7546 hektár, ebből szigorúan védett 965 hektár. A Tájvédelmi körzet a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatósága alá tartozik. Tartalomjegyzék 1 Fekvése 2 Jellemzői 3 Kialakulása 4 Növény- és állatvilág 5 Külső hivatkozások 6 Források Fekvése A Tájvédelmi Körzet a Dunántúli -dombvidék nagy tájának a nyugati felében a Belső-Somogy középtájon helyezkedik el. A tájvédelmi körzet több mint tíz, kisebb-nagyobb különálló területe a Dunaföldvár – Cece úttól délre, a Duna és a Sió által közrefogott háromszög alakú vidéken található. Jellemzői A területen az első világháború után a Hunyadiak létrehozták a gazdasági kisvasutat, kialakították a halastórendszert és bevezették a tervszerű erdőgazdálkodást. A nagyrészt erdők borította, vízfolyások szabdalta, halastavak tarkította Tájvédelmi Körzet háborítatlanságában az is közrejátszott, hogy a németek 1944 -ben háromszoros aknazárat telepítettek a területre melyet 1956 -ig folyamatosan szervezett aknaszedő alakulatok semlegesítettek.
Főoldal — Nagybajom Város hivatalos honlapja
Új!! : Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet és Tájvédelmi körzet · Többet látni » Törpe vízicsibe A törpe vízicsibe (Porzana pusilla) a madarak osztályának darualakúak (Gruiformes) rendjébe, a guvatfélék (Rallidae) családjába tartozó faj. Új!! : Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet és Törpe vízicsibe · Többet látni » Vízisikló A vízisikló legjellegzetesebb ismertetőjegye a két félhold alakú, többnyire sárga folt a tarkóján Zöld alapszínű vízisikló Melanisztikus példány A vízisikló (Natrix natrix) egy közismert és elterjedt eurázsiai, nevével ellentétben nem szorosan a vízhez kötődő kígyófaj. Új!! : Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet és Vízisikló · Többet látni » Vidraformák A vidraformák (Lutrinae) a menyétfélék családjának egy alcsaládja. Új!! : Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet és Vidraformák · Többet látni » 1944 Nincs leírás. Új!! : Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet és 1944 · Többet látni » 1956 Nincs leírás. Új!! : Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet és 1956 · Többet látni » 61-es főút (Magyarország) A 61-es számú főút Dunaföldvártól Nagykanizsáig tart.
Új!! : Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet és Rézsikló · Többet látni » Sásliliom A sásliliom (Hemerocallis) a fűfafélék (Xanthorrhoeaceae) családjának mintegy tizenöt fajt számláló nemzetsége. Új!! : Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet és Sásliliom · Többet látni » Somogyfajsz Somogyfajsz község Somogy megyében, a Kaposvári járásban. Új!! : Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet és Somogyfajsz · Többet látni » Szárazföldi akna jobb A szárazföldi akna vagy földi telepítésű akna, a köznyelvben gyakran egyszerűen csak akna az ellenséges élőerő, technikai eszközök pusztítására szolgáló robbanó szerkezet. Új!! : Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet és Szárazföldi akna · Többet látni » Tavaszi tőzike A csáfordjánosfai tőzikés erdő A tavaszi tőzike (Leucojum vernum) az egyszikűek (Liliopsida) osztályának a spárgavirágúak (Asparagales) rendjébe, ezen belül az amarilliszfélék (Amaryllidaceae) családjába tartozó faj. Új!! : Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet és Tavaszi tőzike · Többet látni » Tájvédelmi körzet A tájvédelmi körzet természeti, tájképi adottságokban gazdag nagyobb, általában összefüggő terület, tájrészlet, ahol a természet védelméről szóló 1996.
Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet - Uniópédia
További képek Forrás: A Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet 1991-ben lett védetté nyilvánítva, területe 7832, 7 hektár. Ebből fokozottan védett 499 hektár. A Tájvédelmi Körzet a Dunántúli-dombvidék nagy tájának a nyugati felében a Belső-Somogy középtájon helyezkedik el. Keleten a Külső-Somogy és a Zselic, nyugaton a Kelet-Zalai dombság határolja a Dunántúlnak ezt a Balaton és Dráva között fekvő részét. A területen fellelhető vízfolyások a Balaton vízgyűjtő területéhez tartoznak. Legjelentősebb ilyen a Boronka-patak. Bár domborzati viszonyai alapján majdnem sík vidék, növényvilága mégis rendkívül változatos. Az éghajlat elsősorban a gerinctelen állatoknak kedvez. Az eddigi kutatások eredményeképpen sok védett kérész, sáska, lepke, bogár, erdei hangya, zengőlégy, fürkészlégy, pók és szitakötő fajt fedeztek fel. A területen az első világháború után a Hunyadiak létrehozták a gazdasági kisvasutat, kialakították a halastórendszert és bevezették a tervszerű erdőgazdálkodást. A nagyrészt erdők borította, vízfolyások szabdalta, halastavak tarkította Tájvédelmi Körzet háborítatlanságában az is közrejátszott, hogy a németek 1944-ben háromszoros aknazárat telepítettek a területre melyet 1956-ig folyamatosan szervezett aknaszedő alakulatok semlegesítettek.
A mozaikos felépítésű tájvédelmi körzet a kevésbé jól művelhető területeken még fennmaradt társulásokat próbálja a jövőnek átmenteni. Ezek a kis területek refugiumként (ökológiai menedékként) maradtak fenn, és koncentráltan mutatják be azokat a társulásokat, ma már ritka, nem egyszer reliktum növényfajokat. A Boronka-mellék homokhátságát az évezredek folyamán erre járó folyók – legjelentősebb mértékben az Duna – által lerakott hordalék alakította, amiből az északi szél általában észak–déli irányú kis, alig kiemelkedő dombokat formált, közöttük a mai napig kisebb-nagyobb vízfolyások járnak (legjelentősebb Boronka- és az Aranyos-patak). A patakok a dombok között ki-kiszélesednek, a lefolyástalan területeken tavacskákat, mocsárréteket, lápos területeket, égerlápokat alkotva. A terület víztartalékait tovább növeli, hogy a Boronka-patak visszaduzzasztásával több halastavat is kialakítottak. A tájvédelmi körzet területén a lápoktól a száraz homoki gyepekig a legkülönbözőbb növénytársulások képviselve vannak.
🕗 Nyitva tartás, Hungary, érintkezés. Hungary
Növény- és állatvilág [ szerkesztés] A tájvédelmi körzet területén a lápoktól a száraz homoki gyepekig a legkülönbözőbb növénytársulások képviselve vannak. Mindez a homoktalajok sajátos vízgazdálkodási viszonyaival magyarázható. A pangóvizes mélyedésekben láprétek, fűz- és égerlápok találhatók. A mozgó vizű területeket ezzel szemben égerligetek, helyenként, tölgy-kőris-szil ligeterdők kísérik. Az üde vízgazdálkodású talajokon gyertyános-tölgyesek húzódnak, ezeket néhol szigetszerű bükkösök tarkítják. A legmagasabb, legszárazabb termőhelyeket cseres-tölgyesek borítják, míg ezek irtásain másodlagosan száraz homoki gyepek – elsősorban legelők – jöttek létre. A tájvédelmi körzet legjellemzőbb tájképi elemei a vízfolyások felduzzasztásával létesített halastavak láncolata, amelyeket üde erdők szegélyeznek. Területén eddig közel 50 védett növényfajt mutattak ki. Közülük a legfigyelemreméltóbbak az állóvizek hínárnövényei között a békaliliom és a fehér tündérrózsa. Az égerlápok aljnövényzetében helyenként tömeges a tavaszi tőzike, az üde gyertyános-tölgyesekben és a telepített erdei fenyvesekben a karéjos és díszes vesepáfrány, a mocsárrétek szélein a sárga sásliliom, a cseres tölgyesekben a kakasmandikó.
- 18/2001. (VIII. 27.) KöM rendelet - Nemzeti Jogszabálytár
- Virágzik a mérgező "cudarvér" | Sokszínű vidék
- Akut coronaria szindróma
- Vw Passat B5 izzítógyertya, Vw Passat B5.5 izzítógyertya, 10
- Már pattog a labda a Halassy Olivér iskola új műfüves pályáján – Újpest Media