A császár a legfontosabb döntésekbe bevonta a szenátust, de azzal, hogy a hadsereg az ő parancsnoksága alatt állt, és minden katona főparancsnoka a császár volt, gyakorlatilag a legfontosabb fegyelmező erő egy kézben összpontosult. A hatalommegosztás már Augustustól kezdve az éppen hatalmon lévő császár uralmi ambícióitól és személyiségétől függött. Augustus és utódai, a Julius–Claudius-dinasztia történetének két legfontosabb forrása a II. század eleji Suetonius és a római történetírás legismertebb alakja, Tacitus az I. és II. század fordulóján. Tacitus a római császárságot, mint a köztársaság kori római szenátori arisztokrácia tagja, meglehetősen negatívan szemléli, addig Suetonius meglehetősen pozitívan írja le Augustus és Claudius uralkodását, Tiberiusét kétarcú rendszerként, Caligula és Nero uralmát viszont a legsötétebben ábrázolja, és e két császár életrajzában számos őrült cselekedetet mutat be. A későbbi római császárok között is van néhány (például Domitianus, Commodus vagy Elagabalus), akiknek az uralkodását kifejezetten negatívan értékelik a későbbi antik történetírók, és őrült tettek sorát kötik a nevükhöz, de a mai napig a legismertebbek Caligula és Nero.
Az uralkodó idővel visszavonta ezt a teljesen értelmetlen adónemet, és megengedte az alacsonyabb kasztok hölgyei számára, hogy kedvük szerint válasszák meg, milyen ruhát viselnek a felsőtestükön. Cigizz és adózz! Egészen bizarr döntést hozott 2009-ben a kínai Hubej tartomány vezetése: a helyi gazdaság megsegítésének érdekében dohányzásra, méghozzá saját, Hubej márkájú cigarettájuk szívására kötelezték a köztisztviselőket és a tanárokat, így próbálva minél nagyobb jövedéki adóhoz jutni. Azokat az önkormányzatokat, akik nem tesznek eleget a törvénynek, és nem vásárolnak elegendő mennyiségű dohányterméket, illetve azokat a dolgozókat, akik nem szívnak elég cigarettát vagy éppen rossz – külföldi vagy Kína más részén gyártott – márkákat választanak, súlyos bírsággal sújtották volna, a rendelkezést azonban végül visszavonták, egyebek mellett egészségügyi okokra hivatkozva. Kínában népszerű a külföldi cigaretta robert wallis / Getty Images Hungary Az olaszok az árnyékot adóztatják A bonyolult és gyakran átláthatatlan olasz adószabályok értelmében 1993 óta pluszadó fizetésére kötelezhetők azok a vendéglátóhelyek, boltok és utcai standok, melyek cégérei, hirdetései árnyékot vetnek a járdára, vagyis a járókelőket, turistákat akadályozzák a napfény élvezetében (a teraszokon elhelyezett napernyők és árnyékolók nem számítanak, ezek ugyanis egy másik adószabály hatáskörébe esnek).